Prológus

Eltudjátok képzelni, milyen nehéz apa nélkül felnőni? Hiányt szenvedni mind abban, amit mások megkapnak, és még csak meg sem becsülnek? Amikor végig néztem, hogy az iskolába bejött a gyerekek apukája, előadást tartani a karrierjéről. Mindig rosszul esett. Ilyenkor mindig elgondolkodtam rajta, hogy vajon az én apukám mit mondana? Vajon mi lenne a foglalkozása? Persze ekkor még egész kicsiny kislány voltam. Azóta már betöltöttem a 16-ot. Persze még mindig fáj, hogy sosem lehetett mellettem egy erősen nevelő kéz, aki a helyes irányba terelt volna. Anyám születésem óta egyedül nevel. Nagyon jó anya. Rengeteget dolgozik hogy fent tudja tartani az egész háztartást. Mindig elég keményen nevelt, mert be akarta bizonyítani a világnak, hogy egyedül is feltud nevelni egy gyereket. Félre értés ne essék, nagyon szeretem őt. Egy dolgot nem értek. Miért nem tudhatom ki az apám? Mindig mikor róla kérdezek, azt mondja, hogy; Te ehhez még túl kicsi vagy. Ha elég érett, felelősség teljes, és nagy leszel hozzá, elmondok mindent.
Az egész még az iskolában kezdődött. Mikor láttam, hogy a sok gyereket a gondoskodó apukája iskolába kíséri őket. Mindig kérdeztem anyut apuról, de hiába. A mai napon az iskolában elhatároztam, hogy közlöm anyuval, hogy tudni akarom ki volt ő. Soha még csak egy képet sem láthattam róla. Még..elképzelni sem tudom őt, mert egy szót sem tudok róla. Sietve lépdeltem haza az iskolából, és az ajtón beérve levágtam a táskám a földre, majd az emeletre szaladtam.
-Szia anyu! -Köszöntem az anyukám szobájába érve.
-Szia kicsim. Hogy telt az napod? -Kérdezte mosolyogva, és épp a körmeit festegette. Igen, anyám nagyon fiatal. 17 éves volt, mikor megszülettem én. Így csak még nagyobb problémát okoztam. Persze ő ezt nem így gondolja. Mindig úgy beszélt rólam, hogy a ,,Legszebb dolog az életében".
-Csodálatosan. De beszélnünk kell.-Mondtam magabiztosan.
-Rendben mondd. -Mosolygott, meleg, biztató  mosolyával.
-Mondd el ki az apám. -Csúszott ki belőlem hirtelen.
-Jajj kicsim. Hagyjuk ezt. -Nézett el mellettem. -Azt hittem hogy már vagy fél éve leálltál.
-Igen, de mostmár elég érettnek, felelősség teljesnek, és nagynak érzem magam. Anyu figyelj, tudnom kell ki volt ő. Hallani akarom mit jelentett a számodra, hogy hogy ismerkedtetek meg, sőt mindent tudni akarok. Kérlek ne húzd tovább. 10 kerek éve furdal a kíváncsiság. Sosem ismertem őt, hát legalább had halljam milyen volt.
-Kicsim, ha valóban ezt szeretnéd, hát legyen. Hiszen, előbb utóbb el kell jönnie ennek a pillanatnak. De nem egyszerre fogom elmondani, ugyanis nagyon hosszú.
-Rendben. -Bólintottam, és leültem mellé az ágyra.

-Az egész a 16. születésnapom előtt 3 nappal kezdődött......

(Szisztok :D Ez az egyik új blogom. A fejezetek a 'anya' történetéről fognak szólni. Ha kíváncsiak vagytok, ki a lány apja, és mi az anya élet története, akkor iratkozzatok fel, és olvassátok a fejezeteket :D +komikat is kérnék szépen...csak akkor folytatom, ha lesznek komik :d )